Fémek

 

A fémek azok a természetes elemek, amelyeket mechanikai szilárdság, hő- és elektromos vezetőképesség és alakíthatóság jellemez.

A fémek forgácsolhatóságát befolyásoló jellemzők:
 

	Mechanikai tulajdonságok			Hőtani jellemzők
	Rm	HB	A5	H	K1	K2
Ötvözetlen acél	200-400		14-24	1,7	6,9	2,5
Gyengén ötvözött acél	400-700		13-15	1,7	5,9	2,1
Közepesen ötvözött acél	700-950		12-14	1,3	4,3	1,6
Erősen ötvözött acél	950-1200		11-14	0,6	2,0	0,8
Kor.acél, ferrites	400-700		17-25	1,3	4,3	1,6
Kor.acél, ausztenites	440-780		30-40	1,3	4,3	1,6
Öntöttvas	100-400		-	1,8	6,8	2,5
Színalumínium	60-130		3-40	5,0	98,3	21,8
Al-Mg	80-240		14-18	3,3	66,1	14,7
Al-Mg-Si	220-510		5-14	4,0	80,0	16,9

 

• Rm (MPa, N/mm2) = szakítószilárdság. Nagyobb szakítószilárdságú anyagokhoz nagyobb forgácsoló erő szükséges.
   
• HB = keménység. Arányos a szakítószilárdsággal.
   
• A5 (%) = szakadási nyúlás. A nagyobb nyúlékonyságú, képlékenyebb anyagokat nehezebb forgácsolni.
   
• H = hőérték (fajhő x sűrűség x hővezető képesség). A forgácsolási hőmérséklet, tehát az anyag forgácsolhatósága a hőértéktől függ. A nagyobb hőértékű anyagok jobban forgácsolhatók.
   
• K1 = hőeloszlási mutató (hővezetési képesség/sűrűség). A külső felületek megmunkálásánál kedvező, ha a megmunkált anyag gyorsan nagy hőmennyiséget tud elvezetni, tehát K1 értéke nagy.
   
• K2 = hőelnyelési mutató (hővezető képesség x fajhő). A belső felületek megmunkálásakor (pl. fúrás) a fém által elnyelt hő mennyisége a döntő. Az az előnyös, ha nagy az anyag hőkapacitása, tehát K2 értéke nagy.

 

---

Forrás: Dr. Pálmai Zoltán: Fémek forgácsolhatósága